A huszonegyedik század embere a végletekig megkeseredett múltatlanul kaparó és sírva bolyongó ember.Ki olykor célra éhesen törtet és eltiporja a másikat önön kielégüléséért és hatalmas sikolyokkal merül el az így meg szerzet gyönyör élvezetében.Nem csak az emberek által legevidensebb gyönyör létezik.Ó a gyönyör határtalan.Ahogy az emberi gonoszság is.A lét fájdalma.Az élni akarás gyönyöre.A küzdelem ezekért a gyönyör sikolyokért.Az elbukott ember kínja.A kivetett ember nyomorúsága.A könnyek a szemünkben mind csak mocskos képmutatás.Talán fogantatásunk pillanatától alkalmatlanok vagyunk,és büszkén táncolunk férgek porondján kik legalantasabb emberi vágyainkat kecsegtetik meg számunkra.
